A sötét oldalnak Középföldén is nagy tömegbázisa volt, hogy ezzel a szóval éljek. Tolkien, de főleg Peter Jackson gondoskodott róla, hogy megkülönböztethetőek legyenek. Külsejük éppoly gonosz és taszító, mint a tulajdonságaik és a jellemük.
A filmekben Szauron és Szarumán szolgálatában vívták háborúikat a létező világ elpusztításáért. Megvolt a rangjuk saját seregükben. Társadalom torz képében éltek.
Az orkok emberszabásúak, bár deformált lények, a sötétségben tenyésznek, akár a koboldok, amelyek kisebb termetűek. A legenda szerint az első orkokat Melkor, a bukott vala hozta létre foglyul ejtett és megkínzott, megcsonkított, eltorzított tündékből, mintegy gúnyból Eru Ilúvatar felé, aki ezt a tettét minden más gonoszságánál nagyobbnak és megbocsáthatatlannak tartotta.
Az ork-tömegben volt néhány, akik név szerint is ismertek voltak.
Szarumán saját hadserege, az uruk-hai, amit valószínűleg ork és ember keresztezéséből tenyésztett ki, már fejlettebb forma volt, rendkívüli teherbírása mellett a napfényt is elviselte, és a fehér kéz jele volt rajtuk, mint Lurtz-on.
Primitívségük ellenére nem mind voltak ostobák, mintha minden ellenkezővé, durvára és erőszakossá alakult volna bennük.
A trollok hatalmas erejű, óriási lények, akiket Melkor a Fapásztor entek megcsúfolására hívott életre. A napfény kővé dermesztette őket.
Alaposan meggyűlt velük a világ baja, s csak hajszálon múlt, hogy nem vették át az uralmat egész Középföldén, sőt egész Ardán.
Szövetséget pedig találtak bőven a Gondortól és Mordortól délre lévő forró, sivatagos Harad népében, és Umbar kalózaiban, akik mind Melkor illetve Szauron követői voltak.
Ők voltak a sötétség hadserege, akiket állandóan figyelt és irányított a Nagy Szem, Szauron szelleme.