Khazad-dûm

Khazad-dûm, a tündéknek Hadhodrond, majd később Mória, a legnagyobb törpváros volt az első korból. Az Aule-teremtette törpök Hét Atyjának egyike, Dúrin alapította a Ködhegység mélyén.
A hegy testében levő csarnokok nagy mélységbe nyúltak le, és a törpök mindent bányásztak, építőkövet, drágakövet, nemesfémet, de hatalmas vagyonuk elsősorban mégsem ezeknek volt köszönhető, hanem a csakis itt található mithrilnek.
A "törpezüst, valóezüst vagy Mória-ezüst" valójában csak hasonlított az ezüsthöz, de más fémekkel ellentétben könnyen munkálható, mégis keménysége túlszárnyalta a gyémántot, és súlya szinte nem is volt. Frodó mithril-inge, amit Bilbótól kapott - aki viszont Thorintól, de az másik történet - Gandalf véleménye szerint többet ért, mint az egész Megye. Bilbó nem is tudott róla, mekkora érték tulajdonosa volt.
Mória története szerteágazó, a filmben is több nagy jelentőségű esemény helyszíne lett.

A Gyűrű szövetsége Völgyzugolyt elhagyva a Caradhras hágón keresztül próbált átkelni a hegy túloldalára, ám az árulóvá lett mágus Szarumán megakadályozta, és nagy hóvihart küldött rájuk. Ha nem akartak elpusztulni a hegy tetején, le kellett ereszkedniük a hegy alá, ami Gandalf szerint egy cseppet sem volt kívánatos és veszélytelen.

Az első akadály a titkos törpkapu kinyitása volt, amely csak csillagfényben vált láthatóvá és olyan varázs védte, hogy Gandalf végtelen tudása a varázsigék terén is csődöt mondott.
A rejtvényes feladatot mintegy ötletszerűen Frodó ( a könyvben Trufa hibázott rá) fejtette meg: Mondd jó barát és lépj be. A jelszó a tünde mellon - barát volt.
Előtte még meg kellett küzdeniük a Tó Őre nevű ősszörnyeteggel is, ami a kapu előtti tóban tanyázott. Más választásuk nem maradt, mint  befelé haladni Mória tárnáiba.

Lenyűgözve haladtak a végtelen oszlopsorok, járatok között miközben Gimli ott lakó rokonainak szíves vendégfogadásáról ábrándozott. Helyette azonban szörnyű pusztítás nyomait fedezték fel.
Megtalálták Mória urának, Balinnak sírját, és egy félbehagyott könyvet, ami a pusztulásukat írta le.
Rájuk támadtak a hegyben lakó orkok, de a legnagyobb veszedelem menekülés közben egy romos hídon várt rájuk.

Seregnyi orkkal a hátuk mögött Khazad-dûm hídján megjelent előttük az utolsó élő balrog, akit a túl mélyre hatoló mithril-bányászat zavart fel. Senki nem állhatott ellen a Tűzdémonnak, sem tünde, sem ember, csak Gandalf, mivel ugyanabba a valáknák kisebb hatalmú ainu rendbe tartoztak, azaz mindketten maiák voltak, csak egyikük a fény, a másikuk a sötétség oldalára szegődött.

Gandalf összecsapott a küldetést fenyegető démonnal.
A film azon epikus erejű jelenetei közé tartozott a fénynek és árnyéknak a hídon lezajlott párviadala, ami kitörölhetetlenül bevésődött az emlékezetembe. Az egész jelenet szimbolikája mellett Peter Jackson és stábjának hála a megjelenítés csak fokozta ezt az erőt.
Gandalf felülkerekedett ugyan, ám váratlanul a sötétség utánanyúlt a szakadékból és magával rántotta a Homályba.
Gandalf szállóigévé vált utolsó mondata -  Fussatok, bolondok! - végül feloldotta a kétségbeesés bénaságát és Mória sötétjéből végre a szabadba menekülő csapat átadta magát a gyásznak. A Szövetség felbomlásának első fenyegető jele Gandalf elhullása volt. A csapatot Aragorn vezette tovább a nagyobb biztonságot jelentő tündebirodalom, Lothlórien felé.

Álljon itt egy videó, amely zenéjében is pontosan kifejezi a vezérüket és nagyra becsült társukat vesztett Szövetség fájdalmát. Mindig összeszorul a torkom és kicsordul a könnyem, amikor ezt a jelenetet látom.