Osgiliath, Minas Morgul, Cirith Ungol

Kövessük tovább a Gyűrű útját is.
Az Anduin folyó két partján épült fel Osgiliath hatalmas és pompás városa, a númenori királyok fővárosa. Minas Tirithbe tartva ide érkezik Faramir és csapata a fogoly Frodóval, Samuval és Gollammal.
Történetünk idején a város fénykorát már csak a romok mérete és szépsége idézi fel. A gondoriak állandó és változó kimenetelű csatákat vívnak a lerombolt városért, Minas Tirith, a Királyok Városának utolsó védvonaláért. Legutóbb éppen Boromirnak sikerült visszavenni az ellenségtől, de újabb, és minden eddigit felülmúló támadás készül ellene.

Az Ithiliából érkező csapat már füstöt és harcot talál. Az éjszaka leple alatt a folyó felől partra özönlenek az ork egységek (nekem azonnal a II.világháborúról, a normandiai partraszállásról szóló "A leghosszabb nap" című film jelenete jutott eszembe. Lehet, hogy Pete Jacksonnak is? ) Minden csapás tetejébe megjelennek a nazgúlok, és szörnyű vérengzést  rendeznek. A Gyűrű által megbűvölt Frodó majdnem átadja önmagával együtt a Boszorkányúrnak, ha Samu közbe nem lép és Faramir nyila el nem téríti a bestiát.

A kapitány megérti, hogy micsoda kegyetlen és ellenállhatatlan erőt jelent a Gyűrű, és útjukra engedi Frodóékat még akkor is, ha meg kell lakolnia büntetésül Gondor törvényének megszegéséért. Megátkozza Gollamot, ha ártani mer a két hobbitnak.
A Gyűrűhordozó és társai kiosonnak a csatornán át az ostromlott városból, Faramirék pedig harcolnak tovább. Amikor végképp  reménytelenné válik a harc, visszavonulást parancsol a megmaradt kisszámú védőnek.

Nem jutottak volna vissza Minas Tirith falai közé, ha Gandalf nem látja a történteket. Nyergében Pippinnel a Fehér Lovas kilovagol a csapat elé, hogy Anor Lángjával visszariassza az üldöző nazgúlokat.
Faramir elmondja Mithrandirnak - mert a tündékhez hasonlóan a gondoriak is így nevezik Gandalfot - hogy találkozott a két hobbittal, és hogy hova tartanak. Az öröm mellett aggodalomra ad okot az útvonal, a Morgul-völgy és Cirith Ungol neve.

A númenori időkben valaha Minas Ithilnek, a Hold Tornyának nevezték az erődöt, amely a Gyűrű történet idején a Minas Morgul nevet viseli, a halál és rémület helye. A Mordor nyugati határán húzódó Árnyék hegységben emelkedik. Ez a nazgúlok és uruk, a Boszorkányúr székhelye, a sötétség seregének egyik gyülekezőhelye.
Gollam erre vezeti Frodóékat, mert innen indul a titkos lépcső, amely átvezet a hegyen.
A Gonosz közelében Frodó egyre nehezebben győzi le a Gyűrű késztetését, és egyre kínzóbbak a megpróbáltatásaik.

A bosszúálló Gollam a lépcsőn felfelé mászva addig mérgezi suttogásával a Gazdát Samu ellen, míg  Frodó visszaküldi hű társát és egyedül folytatja az utat az álnok teremtménnyel. Felérnek a lépcső tetejére, ahonnan alagút nyílik, de nem mondja meg Frodónak miféle veszedelem várja bent. Az alagútban az örökké éhes Banyapók tanyázik, és Gollam reméli , hogy miután az megölte a hobbitot, ő ismét hozzájuthat a "drágaszágához". Frodó keservesen megbánta, hogy elküldte Samut és rábízta magát Gollamra, de már elkésett a bánattal. A szörnyeteg támadásait csak Fullánkkal és Galadriel üvegcséjébe zárt csillagfény világosságával tudja hárítani, míg zsákmányul nem ejti a rémületes pók.
Samu értetlenül és sírva ereszkedik lefelé a lépcsőn, amikor véletlenül bizonyosságot talál Gollam ármánykodására. Azonnal rájön, mi volt a célja, és dühödten indul vissza Frodó után.
Még ott találja a förtelmes szörnyeteget Frodó hálóba göngyölt teste felett, és nem habozik. Harcba száll a Banyapókkal, és a tündék csodálatos ajándékainak segítségével, a csillagfénnyel visszaszorítja,  a tündepengével pedig mély sebet ejt a sötét lényen.

Samu halottnak hiszi Frodót, amikor Fullánk orkok közeledtét jelzi. Magához veszi Frodó dolgait és elbújik.
A sötét teremtmények Cirith Ungol őrtornyából jöttek. Látják a becsavart prédát, és arról beszélnek, hogyan teszi tetszhalottá áldozatait a Banyapók, hogy a vérüket frissen tartsa. Magával viszik a testet a toronyba, hogy átvizsgálják.
Samu rájön, hogy Frodó nem halt meg, ezért követi őket.

 A Cirith Ungol - vagyis a Pók hágója - egy őrtoronyba vezet, aminek egyik oldala az alagút felé, a másik a Gorgoroth síkság felé nyílik.
Különféle helyekről érkezett orkokból álló helyőrség tanyázik itt, a csetepaté állandó közöttük. Akkor is kitör a háborúság, amikor Frodó holmijait átvizsgálják és megtalálják rajta a mithril-inget. Mindegyik igény tart rá, és van, aki a Nagy Szemhez akarja vinni Barad-Durba.
A háborúskodásnak az lett a vége, hogy mire Samu odaért, alig talált pár élő orkot, azokon kitöltötte a dühét, és éppen időben ért a toronyba, hogy az utolsót, amelyik Frodó életét fenyegette, elküldje a pokolba. Fullánk fénye kialudt.

Frodó örül Samunak, de kétségbeesik, amikor nem találja a Gyűrűt a nyakában, azt hiszi, minden hiába volt, az ellenség végül megkaparintotta.
Ekkor Samu előveszi a Gyűrűt, amit elővigyázatból levett, amikor halottnak hitte, ne kerüljön rossz kezekbe. Frodó visszakéri tőle, mondván csak az ő feladata a Gyűrű hordozása. Samu arcán néhány másodpercig látszik a küzdelem, aztán odanyújtja Frodónak.
A "rend" helyreállt. Az út folytatódik tovább.

Egy saját gyártmányú videót teszek ide kedvenc hobbithőseimről, de főképpen a zene miatt. A Tolkien Ensemble dán együttes. Szebbnél szebb dalokat írnak vagy Tolkien eredeti versei alapján, vagy a könyvek inspirációira. Egyik kedvencem Samu azaz Samwise Gamgee dala az Ork toronyban. Magyarítottam, ahogy tudtam.