Vasudvard - Orthanc

A történet idején, a Harmadkorban Vasudvard  Szarumán lakhelye volt.

Vasudvard kezdetben egy őrtornyot kőfallal körülvevő fás, ligetes védett udvart jelentett. A  númenoriak építették még a Másodkorban és a dúnadánok uralma alá tartozott. A toronyerődöt, Orthancot, a közepén álló hasonló nevű elpusztíthatatlan sziklacsúcsra szintén ők építették Gondor északi helyőrségeként. Itt tartották a palantírok – a látókövek – egyikét is. Így volt akkor is, amikor az odaérkező lovasnéppel örök szövetséget kötve Éorlnak és népének átengedték Gondor északi területeit és Rohannak nevezték el. Vasudvard és Orthanc sosem tartozott Rohanhoz.
A gondori fennhatóság egészen addig tartott, míg Szarumán, az istárok rendjének feje Vasudvardba nem költözött és magát észrevétlenül ki nem nevezte Vasudvard urának.

A hatalomvággyal megfertőzött Szarumán, amit a Szauronnal kötött szövetségben kívánt kielégíteni, a hajdani környezetet teljesen a saját birodalmává alakította, a sötétség, a fenyegetés és a titok helyévé tette. A kőfalon belüli ligeteket lekövezték, a föld alatti raktárakat börtönökké, műhelyekké építették át, a környező erdőket kiirtották, hogy a fegyverkovácsoláshoz legyen elég tűz.

 Itt tartotta fogságban a hatalmi terveiről mit sem sejtő Gandalfot, aki tanácsért érkezett hozzá, és megakadályozta, hogy Frodóékkal találkozhasson Bríben segítve őket az úton.
Innen csak a Manwë - Arda legfőbb valája - által teremtett sasnép ura, Szélura Gwaihir hátán tudott elmenekülni.

Szarumán itt lépett kapcsolatba a palantíron át Szauronnal, akitől kezdetben a hatalmat remélte, később már félelemből is követte a parancsait.

Itt kísérletezett újfajta romboló ötletekkel és élőlényekkel, amelyekből aztán felállította saját rettenetes hadseregét, amely még Szauron mordori seregét is túlszárnyalta. Ezzel indult Szarumán, az áruló mágus hadba elsőként a legközelebb eső Rohan elpusztítására.

Ám a két apró hobbit, Pippin és Trufa fellázította a Fangorn entjeit, akik Szarumán erdőpusztítását látva felismerték, hogy nem vonhatják ki többé magukat az eseményekből, és az ent-tanács döntött: az entek háborúba mennek.
Félelmetes erejükkel lerombolták Szarumán birodalmát, a huornok - az életre kelt bosszúálló fák - pedig elvándoroltak a Helm szurdokig a menekülő orkokra várva.

Szarumán  az Orthanc tetején leli halálát - a regénytől eltérően - a talpnyaló Gríma keze által, aki későn ébred rá, hogy kihasználta és semmibe veszi.





Orthanc és Vasudvard története itt nem ért véget, mindössze a Vasfolyó hullámai "kimosták belőle Szarumán mocskát", ahogy Szilszakáll mondta.

Ez a lidércnyomásos képsor és a sötét és erőszakos, ám mégis nagyszerű zenei téma, jól érzékelteti a hatalom őrültjévé vált Szarumán világát.